A gyors pusztulást lassú gyógyulás követte. – Nézőpont kérdése, hogy kiheverte-e a Tisza a szennyezést, vagy sem. Olyan ez, mint amikor valaki kigyógyul egy súlyos betegségből. Kiheverte, de a szervezete sérülékeny maradt – magyarázta Füstös Gábor halászati szakmérnök. A Jász-Nagykun-Szolnok megyében dolgozó szakember részt vett a szennyezés utáni haltelepítésben. – Ha az élővilágot nézzük: az alsóbbrendű szervezetek (algák, planktonok) a szennyezés után néhány héttel már regenerálódtak, később visszaállt az évszaknak megfelelő jelenlétük a vízben. A halpopulációk regenerálódása azonban különböző, egyes fajok kisebb számban vannak jelen a Tiszában, mint ahogy a táplálékláncban elfoglalt helyük megkívánná azt – mondta Füstös Gábor.

1241 tonna döglött halat hagyott maga után a ciánszennyezés Magyarországon. Fotó: archív/delmagyar.hu

A szakmérnök szerint a folyóban zajló (negatív) változásokat nem lehet egyértelműen a ciánszennyezésre fogni. Többek között az ívóhelyek beszűkülése is hozzájárulhat egy-egy faj eltűnéséhez. Igaz, korábban megírtuk, a szennyezést követő regenerációs időszak óta a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a halászok is az ívóhelyek védelmére.

Tilalommal és telepítéssel telt a katasztrófa utáni első időszak a halászok és a horgászok számára. 2010-ben megjelent cikkünkből kiderült: már 2007-ben akkora volt a „haltermés", mint a ciánszennyezés előtt: két évvel korábban 30 halász 51 tonna halat fogott a Tisza megyei szakaszán, míg a 4000 horgász 22 tonnát. Ugyanakkor a halállomány összetétele nem lett a régi, kimaradtak évjáratok is.

Erdei Attila szegedi versenyhorgász, többszörös magyar bajnok szerint – mivel komolyabb szennyezés a katasztrófa óta nem volt – jelentősen javult a víz minősége. Elmondta: a halászati, horgászati tilalom fél évig, vagyis 2000 júliusáig tartott. Úgy emlékszik, néhány hónap alatt ismét annyi ponty és keszeg volt a Tiszában, mint korábban. – Érdekes felfogásom van erről – mondta Erdei Attila. – Szerintem a Tisza szegedi szakaszát nem érte akkora veszteség, mint a felső szakaszokat. A korlátozás pedig rámutatott, hogy ha egy időre „békén hagyják" a folyót, paradicsomi állapot alakul ki – magyarázta hozzátéve: jelenleg az, aki kiváltja a szükséges engedélyeket, azt csinál a vízen, amit akar. Korrekt szabályozással azonban meg lehetne óvni a folyót, ami a horgászturizmusra és az idegenforgalomra is pozitív hatással lenne.