Zomboron élni JÓ.

Ezt a mai nap után (márc. 14.) ismét megállapítottam.Az emberek szeretnek együtt lenni, és tudnak örömet szerezni maguknak és másoknak.

Kezdődött a délután egy nagyon színvonalas kiállítással.Lőrincz Mária Magdolna kiszombori festőművész munkáiból Vörös gyöngysor címmel.Vidám, élénk szinekkel, kecses vonalakkal váltott ki belőlünk büszkeséget,emlékeztetet bennünket a női lélek törékenységére.

Folytatódott egy nagyon hangulatos népi hangszer bemutatóval.A fiatalemberek,Nagy Gábor és Tolna Péter  népi viseletben meséltek hangszerikről a tekerőről, a   dudáról, a furulyákról.Sok népdalt hallhattunk tőlük azokról vidékekről, ahol ezek a hangszerek „divatban” voltak.Kellemes felvezetése volt ez a népdaléneklési versenynek.

Ekkor már nem maradt üres szék a nagytermben.Jöttek a szülők, érdeklődők.két órán át megszakítás nélkül hallgattuk a szebbnél-szebb népdalokat a gyerekek előadásában.Majd következtek a felnőtt előadók.A legszebb az volt,amikor három(!) felnőtt együttes is megszólalt.kifejezetten erre az alkalomra verbuválódott az Öregek Napköziotthonának Nótafa együttese citera kísérettel.De dalra fakadtak az óvónők és az iskola dolgozóinak a kórusa (a „tanári kar” ) is.Utóbbiban a takarítónők derekas helytállását külön is kiemelném.

Szóval megmozgattuk a falu apraját és nagyját egyaránt.Énekelt  a kisiskolás és a nagymama.Mindenki élvezte népünk kincsét, a népdalokat.