Az alábbi kérdések merülnek fel:


ebben az esetben mi a rendszeres szociális segély?


az önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátás?


az öregség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátás?


E szerint a törvény szerint a fenti célcsoport – vagyis azok az 55. életévüket betöltött aktív korú állástalanok (munkanélküliek) szerint mindkét kategóriába beletartoznak.


Ez így ambivalens, és diszkrimináló.


A törvényhozóknak el kellene dönteni, hogy ezt a korosztályt pontosan hova sorolja. Az aktívkorúak vagy nyugdíjkorúak közé.


Ez a se ide, se oda,- vagy ide is egy kicsit, meg oda is egy kicsit, ez nem állapot.


Így nem meghatározható, hogy azoknak az állampolgároknak, akik semmilyen jövedelemforrással nem rendelkeznek, melyik jogcímen kell gondoskodni a szociális biztonságukról.


Mindenképpen diszkrimináció, mert:


abban az esetben, ha továbbra is az aktív korúak közé sorolja az 55. év felettieket, a fenti törvényben megfogalmazottakkal diszkriminálják a korosztályt azzal, hogy kivonják a RÁT rendszerből, és ez által hátrányosabb helyzetbe kerülnek.


ha viszont a társadalom elöregedett tagjaiként kezeli ezt a korosztályt – akkor pedig nyugdíjban és nem szociális segélyben kell részesíteni.


De ezt el kellene dönteni, nem pedig egy még megalázóbb szituációba törvénnyel belekényszeríteni. És főleg nem szociális segélyre kellene ítélni!




A jövedelemforrás elvesztése alapból rossz – nem csak munkanélküliek, és állástalanok kerülhetnek abba helyzetbe, hogy nincs a megélhetésükhöz anyagi forrás, mert valamilyen okból azt elvesztették, és már nincs meg a lehetőségük az újra kezdéshez – különösen ebben az életkorban.


Szociális segélyen élni önmagában is megszégyenítő, frusztráló – főleg, ha ebbe egy rossz törvény kényszerít bele.


Mindezt még megfejelni egy még megalázóbb szituációba kényszerítéssel – vagyis bekötelezni valakit egy beilleszkedési programban való részvételre – álláspontom szerint, maximálisan kimeríti az Alkotmánynak az alábbi passzusát, miszerint:


54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani


valamint


59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.